Peter Wohlleben erdész, az erdőben sétálgatva megállt két bükkfa mellett, majd azt mondta, ezek a fák barátok.
Látod, hogy a vastag ágak egymástól távolodnak? Így nem zavarják a haverjuk fejlődését! Elmondása szerint azok a fák, amelyek „barátok” néha a gyökérzet szintjén annyira összekapcsolódnak, ha az egyik meghal, a másik is követi.
Peter Wohlleben könyve, „A fák titkos élete – Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése” sokáig vezette a német sikerlistákat. Az erdész sok helyen nyilatkozott a fák életéről és nagyon érdekes dolgokat mesélt.
A fák társadalmi lények, tanulnak, emlékeznek, figyelmeztetik egymást a veszélyről. Nevelik a csemetéiket, barátkoznak. A fák a gyökereiken keresztül és az őket körülvevő gombahálózatokat használva kommunikálnak. Valamilyen ismeretlen okból még a kivágott társaik gyökereit is megpróbálják életben tartani.
A facsemeték nevelése is különleges dolog. A szülők a föld alatti gyökereikkel táplálják a csemetéiket, hogy azok fejlődhessenek és erős gyökereket ereszthessenek. Enélkül a fa nem lenne képes annyira megerősödni, hogy szülei felé emelkedjen és napfényhez jusson. Sok fa csak akkor jut elegendő napfényhez, amikor az öreg szülei már gyengék és nem tudják tartani a lombkoronájukat. Ekkor a csemeték megerősödnek, túlszárnyalják a szüleiket és jobban fejlődnek mint azt gondolnánk.
Az erdész a könyvében szórakoztatóan és érthetően írja le a fák titkos életét, hogy az emberek megértsék. A leírtakra töb tudományos bizonyíték is van. Néhány német biológus szerint túlságosan az emberekhez hasonlítja a fákat, de az erdész szerint ez fontos ahhoz, hogy emberi legyen a könyv. A tudományos nyelv már kevésbé lenne érthető. Az erdész olyan érdekfelkeltően mesél a fák életéről, hogy kedvünk támad az erdőben sétálni és jobban megfigyelni ezen különleges növények életét.
A fák éreznek, gondoskodnak egymásról, törődnek a szomszédaikkal és ha egy olyan fatípus van mellettük, akit nem kedvelnek, akkor bizony mindent megtesznek azért, hogy eltávolítsák. Megpróbálják elszívni előle a táplálékot a gyökereikkel, a lombkoronájukkal pedig beárnyékolják, hogy ne jusson napfényhez.
Egyes fák társaságban érzik jól magukat, a bükk például akkor fejlődik a legjobban, ha körülötte több bükkfa is van. Vannak azonban olyan típusok is, amelyek kissé különcök, jobban szeretnek egyedül lenni. A nyárfák akkor érzik jól magukat, ha minél távolabb lehetnek társaiktól.
