A második esély sok esetben értelmetlen dolog. Amikor felajánljuk a férfinak a második esélyt, akkor tulajdonképen egyetértünk vele.
Egyszerűen nem vagyunk még felkészülve arra, hogy elhagyjuk az illető személyt, nagyon megszoktuk őt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy semmi értelme nincs egy visszatérésnek azzal a személlyel szemben akit szerettünk, mert valami oka volt annak, hogy egyszer elengedtük.
Nem az apró vitákról van szó és a kisebb problémákról. A szakításhoz sok dolog kell, ha egy férfi éveken át csak ígérte, hogy megváltozik, de még most is az ital, a játékterem, a másik nő, vagy éppen a haverok jelentik neki a mindent, akkor nincs mire várnod.
Sok mindent meg lehet bocsájtani és meg is kell, ha boldog és harmonikus kapcsolatban akarunk élni, de ne alázzuk meg magunkat. Ha a kapcsolatod a szenvedésről szól, azt nem nevezhetjük boldognak.
Ha már arra se emlékszel, mikor voltál igazán vidám, akkor fontold meg, hogy mit szeretnél. Hosszú évek próbálkozása után néha jobb felégetni mindent és nem sajnálni semmit.
Ha felajánljuk a második esélyt valakinek, akkor ismét kimerülünk. A párnánkon fogunk sírni és várni, hogy hazajöjjön a férfi.
Könnyű ezt mondani, de nehéz így cselekedni. A megszokás az nagy úr és nehéz lesz megszokni ismét a szeretett személy nélküli életet.
Először szeressük magunkat, utána másokat. Legyünk büszkék magunkra, ne alázkodjunk meg. Legyünk erősek, mert az egész élet egy harc,főleg önmagunkkal harcolunk.
