A nagymamánál lehet hagyni a gyermekemet

Már sok fiatal pár szeretne hamar, közvetlenül a házasság után gyermeket vállalni. Hisz a gyermek – az boldogság. Igen, boldogság ezzel senki sem vitatkozik, de másfelől ez nagy felelősséggel is jár. De amikor véget ér a szülést követő eufória, sok fiatal szülő szembesül az új feladatokkal és a problémákkal, és sokszor nem tudnak egyedül megbirkózni velük.

Néha az is kiderül, hogy az ifjú anyuka nem szeretne sokáig a picivel otthon lenni, mert a karrierjét is szeretné építeni. És mi jut ilyenkor először az eszébe? Természetesen az, hogy a nagymamánál hagyja a gyermeket. Szüksége van-e neki erre? A KETKES szerkesztősége most körbejárja ezt a témát.

Szüksége van-e a gyermeknek a nagymamára

Hazánkban a társadalom elvárásokat támaszt azzal kapcsolatban, hogy a nagymamának gondoskodnia kell az unokájáról. Ez azt jelenti, hogy a nagymamának mindent félre kell tenni azért, hogy gondoskodjon az unokájáról. Ez nem olyan rossz, persze csak abban az esetben, ha a nagymama is ezt szeretné. Természetesen vannak olyan nők, akik nyugdíjas korukban arra vágynak, hogy gondozzák az unokájukat. Az azonban megállapítható, hogy messze nem minden nő van ezzel így….

A mai modern nagymama 40 – 60 év közötti nő, akiket még korántsem neveznénk nagymamának. Akiknek van munkájuk, hobbijuk, és akik még tele vannak életenergiával és életerővel. Ezek a nők felépítették magukat, már felnevelték a gyereküket és szeretnék végre a saját életüket élni. Vagy vannak olyanok is, akik a nyugdíjas éveikben már előre eltervezték a napjaikat: minden másnap jóga, péntekenként színházlátogatás a barátnőkkel, vagy a következő héten Spanyolországba utazni.

A modern nagymama minden pillanatban élvezi az életet, mert megvan rá a lehetősége. Aztán a gyerekek azt mondják neki, hogy mindent fel kell adnia, és az unokájáról kell gondoskodnia. És ez sokszor még nem is hangzik kérésnek. A gyerekek hamar önzővé válnak, mindenről maguk döntenek és megmondják az anyjuknak, hogy mit kell tennie és alárendelik őt a saját céljaiknak. És sokszor meg sem kérdezik, hogy mit is szeretne az anyjuk.

Sokan úgy vélik, hogy a nagymama csak önzősége miatt nem akar a gyermekekre felügyelni. Sok nagymama, függetlenül a saját vágyaitól, mindent félretesz és vigyáz az unokákra. De elutasíthatja-e a nagymama gyermekeinek az ilyen fajta kérését, anélkül, hogy bűntudata lenne? Járjuk körbe ezt a kérdést!

Minden fiatalon gyermeket vállaló szülőnek meg kell értenie egy egyszerű dolgot: a gyermekről való gondoskodás annak a feladata, aki életet adott neki. Ha gyermeket szeretnél, azonnal fel kell tenni magadnak azt kérdést, hogy ki fog gondoskodni róla és azt, hogy képes vagy-e arra, hogy önállóan felneveld őt.

Még ha tudatában is vagy annak, hogy a nagymama és a nagypapa boldogan segítenek a gyermek felnevelésében, akkor se vedd ezt készpénznek, és ne számíts rá teljes mértékben. Végtére is a gyermeket magadnak, nem pedig a nagyszülőknek szülöd.

Valójában a szüleidnek nem szabad feláldozni magukat a gyermekeitekért. Feláldozhatják magukat, de ez nem a kötelességük. Sürgős helyzetekben mindig számíthatsz rájuk, biztosan nem fognak magadra hagyni, sem téged, sem a gyermekeidet, de ez inkább egy bónusz, egy ajándék, mint sem kötelesség.

Sok fiatal arra panaszkodik, hogy a nagyszülők mindent megígérnek a gyermekvállalás előtt, a szülést követően teljesen megváltoznak: nem akarnak, nem tudnak, nincs idejük, fáradtak, dolgozniuk kell. Ennek eredménye az lesz, hogy a gyermekek megsértődnek és komoly viták lesznek belőle. Pedig lehet, hogy csak a nagyszülők helyzete változott.

A nagyszülők szintén szabad emberek. Lehet, hogy egy új munkalehetőségük adódott, vagy csak egy új románc jelent meg az életükben. Vagy egyszerűen csak az, hogy rájöttek, hogy nincs elég energiájuk az unokáik felügyeletére. A gyermekfelügyelet egy nehéz munka, akárhogy is vesszük.

Függetlenül attól, hogy mit is ígértek a nagyszülők, mindig joguk van arra, hogy meggondolják magukat. Ezért már előre át kell gondolni, hogy hogyan leszel meg a mindennapi segítségük nélkül. A nagymamáknak viszont időben kell meghatározniuk, hogy hol van a határ. Ne ígérjen többet annál, amit el tud végezni, vagy meg tud csinálni.  Inkább ígérjen kevesebbet, és ha mégis többet tud nyújtani, az csak kellemes meglepetés lesz mindenkinek.

Világos, hogy ez nem minden családra vonatkozik. Vannak nagymamák, akik örömmel felügyelnek az unokákra, mert az unokák jelentik számukra az élet örömét és életük értelmét. Ez teljesen elfogadható helyzet, a lényeg az, hogy mind a két félnek öröme legyen benne. És vannak olyan helyzetek is, amikor nincs más kiút. Például olyan családban, ahol az anya egyedül neveli a gyermekét.

A nagymama fontos tagja a családnak, a gyermekeknek szükségük van rá, ahogy neki is szüksége van rájuk. A nagymama megosztja az élettapasztalatait a gyermekekkel, a gyermekek pedig örömet és boldogságot visznek az életébe. De ez nem egy ingyenes bébiszitterkedés, ezt meg kell érteni. A nagymama mindenkinél jobban gondoskodik a kicsikről: finomat főz, új és érdekes játékokat vesz, érdekes történeteket mesél, elviszi a tengerhez őket, de ami fontos az az, hogy ezt önkéntesen tegye.

A szüleid nem csak érted élnek, ahogy te sem vagy köteles feláldozni magad az élet oltárán a gyermekeid miatt. Neked, szüleidnek és a gyermekeidnek is egy dolgot kell megérteni: senki sem köteles kötelességtudatból cselekedni és mindent feláldozni csak azért, hogy a másiknak jó legyen. Ha megérted ezt az egyszerű dolgot, akkor az életed és a kapcsolatod a hozzád közelállókkal, sokkal könnyebb lesz.

Mi a véleményed erről a témáról? Mondd el nekünk a hozzászólásokban!


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!