Amikor egy másik városba költöztem édesanyám 62 éves volt, ő vidéken maradt, továbbra is ott lakott a kertes házban. Szabadidőmben meglátogattam őt, de szívesebben töltöttem az időm a barátaim körében. Az anyám egyedül érezte magát, de soha nem panaszkodott nekem.
Amikor tudta, hogy meglátogatom őt akkor mindig a legfinomabb ételekkel várt, amikor pedig eljöttem tőle mindig felpakolt paradicsommal, uborkával, burgonyával, tejtermékekkel, mindennel amit megtermelt a kertjében. Alig vártam, hogy visszaérjek a városba ahol lakom, már nem bírtam elviselni a vidéki életet, a ház ahol felnőttem már nem volt olyan kedves a számomra.
Édesanyám sokszor felhívott késő este elmesélte, hogy zavarja őt a szomszéd macskája és azt is elmondta, hogy az utóbbi időben nem érezte valami jól magát. Minden ilyen beszélgetés zavart engem, sőt egyenesen irritált. Elmondtam az édesanyámnak, hogy ezeken a dolgokon lehet segíteni, el kell menni orvoshoz vagy beszélgetni kell az egyik szomszédasszonnyal. Anyám türelmesen végighallgatott majd azt kérdezte: „Kivel beszéljem meg a problémáimat, ha nem veled? Te vagy az akit a legjobban szeretek. „
Abban a pillanatban rájöttem, hogy nem vagyok megértő az édesanyámmal, nem érdekelnek a problémái, de amikor én telefonáltam neki azért, hogy a problémáimról beszéljek vele akkor ő mindig figyelmesen végighallgatott engem és jó tanácsokat adott nekem. Eszembe jutott, hogy ő kijavított minden hibát amikor a házi feladatomat csináltam, mindig a kedvenc ételemet főzte, nekem pedig most nincs időm rá, még csak meg sem akarok hallgatni őt.
Összepakoltam, majd elmentem az édesanyámhoz, amikor odaértem olyan szeretettel öleltem át őt mint gyerekkoromban. Kimentünk együtt a konyhába majd egy finom süteményt sütöttünk, láttam a szemében a boldogságot. Boldog volt és szinte megfiatalodott amióta hazajöttem.
Fogadjátok el az anyai szeretetet, mert az anyák értünk élnek. Amikor az egész világ ellenünk van az édesanyánk akkor is ott lesz velünk és meg fog védeni minket.
