Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (APA) hivatalosan megerősítette azt, amit sokan gyanítottak: önmagunk fotózása (az úgynevezett „szelfi”) mentális rendellenesség.
A rendellenesség a „szelfitisz” (selfitis) elnevezést kapta, és úgy definiálják, mint egy rögeszmés-kényszeres vágyat, hogy valaki képet készítsen önmagáról, és fényképeket tegyen közzé a közösségi médiában, mindezt azért, hogy az önértékelésének hiányát pótolja és az érzelmi viszonyában fennálló réseit kitöltse.
Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség álláspontja szerint a rendellenességnek három szintje van:
1. Felületes szelfitisz: az egyén fényképeket készíthet magáról legalább háromszor naponta, de nem teszi fel a képeket a közösségi hálózatokra.
2. Akut szelfitisz: az egyén fényképeket készít magáról legalább háromszor naponta, és mindegyik képet közzéteszi a közösségi hálózatokon;
3. Krónikus szelfitisz: erről akkor beszélhetünk, ha a beteg kontrollálhatatlan vágyat érez, hogy éjjel-nappal fényképezze magát, és napi legalább hatnál többször tegye közzé a fényképeket a közösségi média felületein.
Ezenkívül nemrégiben kiderült, hogy a tudósok egy másik súlyos mentális betegséget is felfedeztek: a narcisztikus személyiségzavar jeleként tekintenek azután az edzőteremben készült vagy a reggeli futásból származó fényképek közzétételére is.
